SZIRMAI KÁROLY
Szkalin, Fuimus és Popel álnevek alatt is ír.
Szirmai Károly 1890. június 27-én született Temerinben. Prózaíró, kritikus, szerkesztő, jogász, irodalomtörténész, irodalomszervező, költő.
Újvidéken elvégzi a gimnáziumot, majd ugyanitt 1906-ban az Irodalom c. rövid életű folyóirat alalpítója és szerkesztője lesz.
1910-ben megalapítja a Fény és Sötétség c. folyóiratot. Budapesten, Zágrábban és Egerben hallgat jogot.1914-ben doktorál a jogi karon Budapesten. Első műve a pesti Élet c. folyóiratban jelenik meg 1909-ben, írói karrierje azonban majd csak a 20-as években Verbászon veszi kezdetét. Első novelláit a budapesti Zászló és Napkelet folyóiratok adják közre.
Írói fejlődése gyorsan a csúcsra ér. A 30-as években a nagy tekintélynek örvendő jugoszláviai magyar folyóirat, a Kalangya szerkesztője.
Szirmai Károly a jugoszláviai magyar irodalom szervező- és vezéralakjai közé tartozik. A Kalangya az ő szerkesztősége alatt, 1933 és 1941 között válik rangos folyóirattá. Íróként, irodalomszervezőként és szerkesztőként a nyelvi tisztaságra, az esztétikai minőségre helyezi a hangsúlyt, és bátran szembeszáll a dilettantizmussal. Miután felhagy a lap szerkesztésével (1941), íróként is visszavonul.
1947-ben jelentkezik ismét a Téglák és barázdák c. antológiával, de igazi visszatérésére az 50-es évek elején kerül sor. 1968-ban Híd-díjban részesül. Körülbelül 1800 műve jelenik meg szerte a világon, több mint tíz nyelven. Írói opuszában főként lírai hangvételű prózai művek szerepelnek. Elbeszélései líraiak.
Novelláiban a kisvárost, a kisvárosi létezést, a hivatalnokok világát ábrázolja.
,, Novelláim témái közönségesek, a mindennapi életől merítettem őket, de mélyebbre kívánok merülni a dolgokban és az emberi viszonyokban, teljesen a víziókra, szimbólumokra összpontosítok. Úgy tűnhet, hogy ebben van valami misztikus, valójában megoldást és befejezést keresek…” – mondja Szirmai.
Önéletrajzát Önkeresés címmel jelentette meg.
Bori Imre írja róla:
,,Kétlelkű« író ő. Misztikus, lázas víziók és realista történetek vonulatát különböztethetjük meg művében. Ugyanakkor alapvetően lírikus alkatú és szemléletű író, holott opusa prózai műfajokból épült. Prózaíró, aki legihletettebb pillanataiban verset ír még elbeszéléseiben is. Kevés számú verse ellenére Szirmai Károly a két világháború közötti vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb költői egyénisége. Tíz, formájában is a versépítkezés hagyományos módját követő költeménye, prózaversek és olyan elbeszélések sorolhatók a közvetlenebb lírai megnyilatkozások közé, amelyekben mind az író alapmagatartása, mind pedig a hangvétele a lírikust releválja.”
Szirmai Károly számos országban járt és több irodalmi díjban részesült. Tagja volt a Jugoszláv Írószövetségnek, a nemzetközi Pen Clubnak, a New York-i Tudományos Akadémiának, levelező tagja a londoni Chemical Societynek és rendes tagja a londoni I. N. E.-nek. Több amerikai, európai és ázsiai egyetem vendégelőadója és tiszteletbeli doktora volt. Több idegen nyelven beszélt és írt, műszaki ismeretséggel rendelkezett, kiválóan festett és rajzolt. Nyelvismeretét szerbhorvát, görög, latin, olasz, német és orosz nyelvű rövidebb művek fordításakor kamatoztatta.
Kortársa és személyes ismerőse volt Miloš Crnjanski, Stanislav Vinaver, Sima Pandurović, Ivo Andrić és Aleksandar Tišma.
1972. október 6-án hunyt el Verbászon, tiszteletére megalakult a Szirmai Károly Emlékbizottság. Verbászon utca és múzeumi szoba őrzi emlékét.
Szülővárosában, Temerinben a közkönyvtáron kívül egy utca, illetve a magyar művelődési egyesület is a nevét viseli.
Minden évben az író halálának évfordulóján Temerin és Verbász község képviselői ünnepélyes keretek között megkoszorúzzák Szirmai Károly sírját.
Szirmai Károly Irodalmi Díj
A díj pénzjutalomból, oklevélből és emlékplakettből áll.
1975-ben megalapították a Szirmai Károly Irodalmi Díjat, melyet kétévente Verbászon, kétévente Temerinben osztanak ki, felváltva magyar, illetve szerb novellistáknak. A díj pénzjutalomból, oklevélből és emlékplakettből áll. Az első díjazott Németh István volt 1976-ban Verbászon, a jutalmat a Lepkelánc c. kötetével érdemelte ki. Következő évben Aleksandar Tišma kapta a díjat Temerinben.